Szolnoki Műszaki Szakképzési Centrum

Erasmus + Bécs

 

Beszámoló a bécsi mobilitásról (kísérőtanári levelek)

 2018.július 10.

Beszámoló időszaka: az első 3-4 nap történései

Az indulás 7.20 perckor volt a Tiszai hajósok teréről. Az utunkat egyszeri megállással szakítottuk meg Mosonmagyaróvárnál a benzinkúton. A szálláshoz 12.20 körül érkeztünk meg. Az előző magyar csoporttal, aki ugyanazon a helyen dolgozott tudtunk találkozni egy kicsit kérdezgetni tőlük. Elég rossz dolgokat hallottunk tőlük, hogy a körülmények rosszak, nagy a kosz a munkahelyen, büdös van stb.. Majd elfoglaltuk a szállásunkat.

A tulajdonos fiával beszéltem, tőle vettem át a papírokat és tartott is egy rögtönzött eligazítást, hogy mit is szabad és mit nem. Felhívta a csoport figyelmét kissé viccesen két dologra, ami a másik magyar csoportnál probléma volt. Az egyik az volt, hogy semmilyen lomtalanításból származó matracot, ágyat ne hozzunk fel a szállásra. A másik csoport ezt csinálta. Valamint felhívta a figyelmet az alkoholfogyasztásra, hogy lehetőleg minimális legyen, mert a túlzott alkoholfogyasztást jelentenie kell az Austraining felé. Kissé nehezen értettem meg a németet, mert mint egy golyószóró úgy beszélt majd megkértük inkább angolul beszéljen, és bevált mivel neki ez tanult nyelv nem beszélt annyira folyékonyan így elbeszélgettünk vele. A szállásadó nagyon rendes segítőkész. A szállás kissé koszos volt hiába takarították ki, így mi kitakarítottuk. De erről majd később.

A csoportot úgy osztottam szét, hogy ne legyen koedukált szoba, hogy felt a lányok vannak, lent pedig a fiúk. A fenti lakosztály sokkal tágasabb így a csoportfoglalkozások, étkezések ott történnek. A kipakolás után elindultunk felfedezni a környéket, mivel láttunk egy nagy parkot a közelben így arra jutottunk megnézzük. Hát nem bántuk meg, nagyon szép park rengeteg szép virággal. Készült elég sok szép kép majd töltök fel párat a drivera. A parkot nem tudtuk teljesen bejárni, így elhatároztuk ide még tuti visszajövünk. Hazafele menet a park kijáratánál arra lettünk figyelmesek, hogy a kapu zárva van egy parkőr hölgy épp akkor lakatolta, gyorsan szóltunk neki, hogy legyen szíves kiengedni minket. Majd mutogatta az óráját, hogy 21 óra már elmúlt, de azért kiengedett minket. Bár eléggé csúnyán nézett ránk.

A vacsora brokkolis tészta volt, ami megromlott, mert a futár kint hagyta a melegen. Így a hozott ételeket ettük meg. A csoport nagyon csalódott volt, hogy az első napon már büdös van és koszos minden, és még az étel is megromlott.

A második napon vasárnap elindultuk újra felfedezőutunkra. A következő állomás a Prater volt. Hát a csoportnak nagyon tetszett ide is vissza szeretnének jönni majd a későbbiekben. Itt körülbelül 4 órát voltunk, egy két játékra felültek a tanulók. A legjobban talán a vizet spriccelő mamut volt illetve egy fejjel lefelé menő hullámvasútra is felültek a bátrabbak, szám szerint 4-en. Valamint két diákunk a 117 méter magasan forgó sergőre is felment. Mivel a csoport a vége felé már nagyon éhes volt így visszamentünk a szálláshelyre ahol 11 db szendvicset találtunk. Ami sajnos nem csillapította a társaság éhességét. Mivel otthonról hoztam alapélelmiszereket, így főztem Bolognai spagettit. Ami ízlett a társaságnak. Sajnos ez, hogy ilyen kevés ételt kapunk ez eddig minden nap rányomta a napra a bélyegét. A délutáni elfoglaltság a szombaton megismert parkban volt ahol előbb frizbiztünk majd később Tifiék egy német illetve egy marokkói sráccal labdajátékot játszottak. 19 óra körül indultunk vissza a szállásra, a vacsora Stefánia vagdalt volt borsókrémlevessel. Sajnos a társaságból egy 4-5 ember nagyon válogatós, ami nem jó, mert az ehető ételekre is azt mondják, hogy rossz ők ezt nem eszik meg. Gyakorlott csoportvezetőként fontosnak tartom, hogy egy jó csoport kovácsolódjon össze az egyelőre 3 klikkből álló bandából. A csoportfoglalkozáson este, ami minden nap 20.30 tól van, próbálom őket összekovácsolni. Az első csoportfoglalkozás témája az ismerkedés volt. Ezért a már jól bevált bilincses játékot vettem elő, amin nagyon jól szórakoztak. A csoportokat úgy alakítottam ki, hogy ügyeltem arra, hogy olyanok legyenek együtt, akik nem nagyon ismerik egymást. A játék lényege hogy egy – egy bilincsel, a két ember össze van kötve, ki kell szabadulniuk úgy, hogy nem, veszik le a bilincset és nem is szakítják el. A napot azt gondolom problémákkal tűzdelve, de értelmesen zártuk.

A hétfői azaz 3.napon az Austraining vezetője Peter Takács és a kollégája Nicole Zayac jöttek hozzánk mivel én az angolt csak kicsit értek, beszélni egyáltalán nem beszélek így a Péter mivel magyar így magyarul tartotta meg. A meeting én azt gondolom eléggé kínos volt mivel hiába kérdezgette Péter a tanulókat 3 tanuló kivételével nem válaszoltak a feltett kérdésekre. A meeting után még mielőtt kiindultunk az egyik gyakorlati helyre az előtt beszélgettem a Péterrel, aki azt mondta, hogy eléggé csalódás volt neki a megbeszélés. Mivel nem lehet megengedni senkinek sem azt a luxust, hogy nem válaszol a feltett kérdésre. Sajnos a csoport ezt megengedte. A gyakorlati helyre kiutaztunk megnézték a tanulók a helyet, ami egy bolt. Ez a Hernazel str. található. 2 tanuló fog itt dolgozni, László Tifani és Vida Roland. A többiek a válogatóban fognak dolgozni. Miután visszaértünk a szállásra a LIDL-ben vásároltam tisztítószereket és ezzel kitakarítottuk a szállást, a mikrót, ami nagyon büdös volt. Az evőeszközöket és a tányérokat elmosta Tukacs Zsuzsi. Jó volt látni a csoportot hogy kollektíven mindenki takarított. A takarítás után szabadidőt kaptak a tanulók mivel sajnos a vérnyomásom rakoncátlankodott és eléggé felszökött. A szokásos időben csoportfoglalkozást tartottam ahol elmondtam a csoportnak, hogy mik a hibák, min kell változtatni. És játszottunk szokásosan egy pár jól bevált játékot. A második csoportfoglalkozás témája a figyeljünk a másikra szlogent kapta. A napot kissé fáradtan zártuk.

A mai napon, azaz a 4. napon, reggel jött Nóri ő egy Erdélyi magyar lány, aki segített elmenni a Foodpoint Prager strasse-n található épületéhez. Az út majdnem egy óra, amiben 3 átszállás van. Majd próbálunk, keresni alternatívát illetve ameddig nem látom, hogy a csoport biztosan tudná, az utat addig elkísérem őket. A céghez érve a főnök ismertette a szabályokat és a feladatokat. A tanulók itt sem válaszoltak a főnök feltett kérdéseire, Tukacs Zsuzsi-t kérte meg a főnök, hogy segítsen fordítani, mert látta, hogy csak néztek a tanulók. Zsuzsi nagyon szépen fordított, nagyon örülök neki, hogy Zsuzsi és Peti abban a csoportban vannak, így kicsit anyáskodhatnak, apáskodhatnak a csoporton. Kissé fura volt, hogy egy egyszerű mondatra, amire én úgy tudtam válaszolni, hogy nem beszélek, angolul a tanulók miért nem tudnak válaszolni. Bizonyára meg vannak illetődve, hiszen egy másik országban vannak, másik kultúrában. De azt gondolom, hogy még majd ezen dolgozunk, hogy merjenek válaszolni, mert ez így nem jó. Van két lány, akik a viselkedésükkel konfliktushelyzetet teremthetnek, forgatják a szemüket, ha kérdeznek tőlük, kissé lekezelően viselkednek. Ezen is megpróbálok alakítani, egyelőre nem látom, hogy a lányok is szeretnének változtatni rajta. Sajnos már a csoport is látja, hogy a viselkedésük nem jó, remélem majd alakul.

 

  1. július 17.

 

2018.07.11. – Szerda

A kisebb csapat Tifi és Roli már a második napjukat töltik a munkahelyükön. A feladatuk az ételek szállítóautóból való kipakolása, polcok feltöltése, válogatás. A tegnapi napon az első munkanapjuk után is beszélgettem velük. Pozitívan és jókedvűen nyilatkoztak napjukról, a második napon sem volt ez másképp. Bár kissé fáradtabban, de élményekkel teli jöttek haza a szállásra. A másik csoportnak, akik többen vannak szám szerint 8- an ők sajnos rossz kedvel és eléggé negatívan jöttek haza a munkahelyről. Feladatuk válogatás és ládatakarítás volt. A lányok legnagyobb problémája az volt, hogy a ládatakarításkor vizes lett a cipőjük. A nap azon részében, amikor a tanulók dolgoztak én sem töltöttem a szálláson szabadidőmet, elindultam felfedező utamra. Első utam a Stephansdom volt. Azután a Hofburg, Spanyol lovas iskola, Parlament, Városháza, Operaház volt. Amikor Tifiék végeztek (ők 13.30ig dolgoznak) akkor ők is odajöttek hozzám és megmutattam nekik eddig mit fedeztem fel. Azután kb. 15 óra körül visszamentünk a szállásra, és vártuk, hogy a nagyobb csoport visszaérjen és meg tudjam nekik is mutatni felfedezésem eredményét. A csoporttal 18 órakkor indultunk addigra az épületekről kiírtam azokat az adatokat, amiket találtam különböző. Ezzel próbáltam érdekesebbé tenni a túrát. Sajnos ismét 1-2 – 3 ember érdektelenül jött végig a túrán. Ez már sajnos eléggé rossz érzés volt, de nem adom fel. A napot elfáradva zártuk.

2018.07.12 – Csütörtök

A csütörtöki nap első fele is hasonlóképpen alakult, mint az előző nap. Miután a csoport elment dolgozni én megnéztem, hogy hogy tudnának egyszerűbben eljutni a munkahelyig, mert azt gondolom a 3 metrós + 1 villamosos átszállásnál nagy az eltévedés lehetősége. Meg is találtam az S2 (S-bahn) ez egy vonat lényegében, de kevés helyen áll meg. Ezzel a menetidő Praterstern – Florisdorf 7perc, eddig 35 percet utaztak a tanulók. 2018.07.12 – Csütörtök A csütörtöki nap első fele is hasonlóképpen alakult, mint az előző nap. Miután a csoport elment dolgozni én megnéztem, hogy hogy tudnának egyszerűbben eljutni a munkahelyig, mert azt gondolom a 3 metrós + 1 villamosos átszállásnál nagy az eltévedés lehetősége. Meg is találtam az S2 (S-bahn) ez egy vonat lényegében, de kevés helyen áll meg. Ezzel a menetidő Praterstern – Florisdorf 7perc, eddig 35percet utaztak a tanulók.

2018.07.13.- Péntek

Pénteken az előző két naphoz hasonló volt minden, kivétel az hogy én a szabadidőmben nem mentem sehová. Mert el voltam fáradva, így a délelőttöt pihenéssel töltöttem. A csoportfoglalkozáson játszottunk.

  1. 07. 14. – Szombat

A szombat délelőttöt a Duna egy kijelölt szabad strandján töltöttük. A csoport nagyon jól érezte magát, szerencsére nagyon jó idő volt, a gyerekek fürödtek. Persze az előzetesen megbeszélt szabályok betartásával. Ameddig a tanulók fürödtek én a parton a hattyúkat etettem, meglehetősen ízlett nekik a Baconos TUC. A csoporttal 16 órakkor indultunk vissza, mert kissé viharossá vált az időjárás. A nap hátralévő részében pihentünk, főztünk. Csoportfoglalkozás ezen a napon nem volt. Viszont mivel a város főterén filmfesztivál van, így kimentünk megnézni Hans Zimmer filmzeneszerző lenyűgöző előadását. A szállásra hajnali fél1re értünk vissza.

2018.07.15 – Vasárnap

A vasárnapi napon, kulturális programon vettünk részt. Attól függetlenül, hogy kötelező két tanuló csak megkérdezte, hogy biztosan kötelező-e menni. Az idegenvezetőnk egy francia fiatalember volt, aki csak angolul beszélt. Németül így hiába is próbálkoztam nem tudtam vele szót érteni.

A vezetés után a természettudományi múzeumhoz mentünk, ott megváltottam a jegyet. A pénztáros megkérdezte tőlem hogy honnan jöttünk és hogy iskolás csoport vagyunk-e? Mondtam igen így ő nem kért belépődíjat, ingyen mehettünk be. A múzeum kivételesen mindenkinek tetszett, nem is nagyon hittem a szememnek mikor láttam, hogy mindenki érdeklődve, jó kedvvel nézelődik a múzeumban.

2018.07.16 – Hétfő

A hétfői napon a munkahelyről Tifiék élményekkel gazdagon tértek vissza, a másik csoport semlegesen, de legalább nem volt semmi probléma. A nap végén csoportfoglalkozást tartottam ahol megbeszéltük az aktualitásokat, hiszen közeleg a középidős találkozó az Austraininggel és vannak feladatok.

2018.07.17. – Kedd

A mai napon a nap eleje szokásosan telt. Mindkét csoport rendben elindul dolgozni. Tifiék késtek egy 5p a munkahelyről, de nem volt belőle gond. A nap közepén kitaláltam megint egy programot, amit megírtam a csoportnak. Mivel a kötelező programok eddig nem váltak be így ezt nem tettem kötelezővé. Aki szeretne jönni az jön. Aki nem az pedig munkanaplót ír. Mindenki eljött végül. A célunk a Belvedere kastély és kert volt. Utunk kissé hosszúra sikerült, mert eltévedtem és nem találtam meg a villamosmegállót, de improvizáltam és végül eltaláltunk a kastélyhoz.

Hajnal-Papp Zoltán

 

  1. július 25.

 

Szombaton délelőtt érkeztem meg a szállásra, ahol már vártak a Diákok. Zoli elmesélte az elmúlt két hét főbb eseményeit, megmutatta, hogy a Csapat számára még milyen adminisztratív feladatok várnak, illetve bemutatta a lakóhelyet is. A milánói szállástól ez nagyban különbözik, itt a Tanulóknak jóval több önállóságra kell szert tenni, ugyanis Olaszországban minden nap 10:00-14:00 között kitakarították Mindenki szobáját, itt a Csoportnak kell megtenni mindent annak érdekében, hogy tisztaság legyen a szobákban, illetve a konyhában. Az épület, ahol lakunk egyébként központi helyen van, a metróállomások, a boltok és a Práter gyalogosan is könnyen megközelíthető (nagyjából mindent el lehet érni a felsoroltak közül 5-10 perc gyaloglással).

 

Zoli jelezte, hogy az ételnél nagyfokú pazarlást fogok tapasztalni, amit teljes mértékben alá tudok támasztani. Erről már beszélgettem a Diákokkal is, azt mondták, hogy mivel minden nap szendvicset adnak ebédre, az első hét után ráuntak, így azt már nem nagyon fogyasztják. Sokan vásárolnak alapanyagokat és esténként főzéssel töltik el az idejüket, az így elkészített ételt viszik el a munkahelyre és ott fogyasztják el. Vacsorára mindig van leves és második fogás is, amely viszont teljesen jó. Itt nagyon sokszor kerül az asztalra magyaros étel, pl. pörkölt nokedlivel, gulyásleves, stb., ezek azok az ételek, amelyeket Milánóban nagyon hiányolt a másik Csoport.

 

Szombaton délután a Csapat egyik része megmutatta nekem azt a szabad strandot, amelyet még Zolival fedeztek fel. Kellemes idő volt, a levegő hőmérséklete 30 fok felett volt, így úgy gondoltam, egy kis strandolás jól fog esni mindenkinek. Megmondom őszintén, hogy én csak a lábamat tettem bele a vízbe, mivel folyóvíz, így a hőmérséklete nem volt több mint 20 fok. A tanulók sem mentek bele, mindenesetre egy tartalmas beszélgetés vehette kezdetét a Duna-parton. A kora esti órákban már gyülekeztek a felhők, így úgy láttam jónak, ha elindulunk hazafelé. Útközben bementünk vásárolni az egyik boltba, ez alatt az idő alatt leszakadt az ég, természetesen senkinél nem volt esernyő. Így megvártuk a boltban, amíg eláll az eső és egy fél óra után tovább indultunk a szállásra. Este Péter készített egy vacsorát, amelyre engem is meghívtak, nagyon finom volt.

Vacsora után azok a Diákok, akikkel délután strandolni voltam megkérdezték, hogy nincs-e kedvem megtekinteni a belvárost és Bécs egyik legszebb részét a sétálóutcát. Erre a kérdésre nem lehetett nemet mondani. Fakultatív program keretében, aki szeretett volna egy kis esti sétát tenni a belvárosban az jöhetett velünk, aki nem élt ezzel a lehetőséggel, annak itthon kellett maradni a szálláson. Minden tekintetben jó döntés volt. Láthattam, hogy az elmúlt 2 hét alatt Tanulóink teljes mértékben kiismerték a tömegközlekedést, nem okoz semmilyen problémát az, ha el kell találni valahová a városban. Többször mondták is nekem, hogy eltévedni itt nem nagyon lehet, ugyanis minden ki van írva a metróban. Legnagyobb meglepetésemre a metró egész éjjel közlekedik (igaz nem 3 percenként, hanem 10 percenként), biztosítva a zökkenőmentes közlekedést a városban. A belváros, a sétáló utca csodaszép, mindenkinek csak ajánlani tudom. Az esti órákban rengeteg ember hömpölyög az utcán és szinte az összes kávézó nyitva van, csalogatva az arra tévedőket.

Bejártuk a legfontosabb útvonalakat, érintettük a legszebb látnivalókat, majd ezt követően mivel másnap kötelező kulturális program volt, hazaindultunk.

 

Vasárnap 9:00 órakor kelt mindenki. A kötelező program a Schönbrunni kastély megtekintése volt, amelyet Mindenki várt. Több mint egy óra alatt elkészült a Csoport az indulásra (reggeli, készülődés) és 11:00 magasságában két átszálással meg is érkeztünk a kastélyhoz. Az Austraining jelezte, hogy amennyiben lehetséges 11:30-tól menjünk a kasszához és vegyük át a jegyeket. Szerencsére volt egy olyan érzésünk, hogy mivel sok turistacsoport fog érkezni, álljunk be azonnal a kasszához. Jól tettük, ugyanis annyi ember látogatta meg vasárnap a kastélyt, hogy 50 perc várakozás után jutottunk sorra (12:03 perctől pedig be kellett jutnunk az épületbe), ennek köszönhetően csúszás nélkül, az eredeti időpontban kerülhettünk be.

A Schönbrunni kastélyban élő idegenvezetésünk nem volt, azonban kaptunk egy „tourist guide” készüléket, amibe beállították a magyar nyelvű idegenvezetés programot, és ahogy haladtunk előre a sorszámozott termekbe, úgy mondta az információkat a készülék (az aktuális szobákról).

Diákjaink így magyar nyelven (ennek nagyon örültek) megismerhették a kastély történetét és belső építészetét is. Megtudták például azt, hogy a XX. században a kastély több történelmi esemény színhelye volt; 1961-ben pl. itt találkozott John Fitzgerald Kennedy amerikai elnök és Nyikita Hruscsov szovjet pártfőtitkár. A program nagyjából 60-70 perces volt, ezt követően fakultatív programot javasoltam a kastélyparkban. Itt már nem minden Diák vett részt a programban (4 tanuló választotta a kastélypark megtekintését), voltak, akik elfáradtak és leültek pihenni a padokra.

A park minden apró részlete ki van munkálva, izgalmas kölcsönhatásban olvad össze a barokk és a klasszicizmus. A kastély és a park mértani egységében összefonódik az építészet, a természet és a filozófia is. Az impozáns kastélypark kertjében számos látnivaló és épület található, amelyek egykoron a császári család szórakoztatására voltak hivatottak.

Délután 16:00 körül érkeztünk vissza a szállásra, ezt követően vehette kezdetét a szabad programsáv. Voltak olyan Diákok, akik főztek, akadtak olyanok, akik ki szerettek volna menni a parkba. Megmondom őszintén örültem mindegyik kezdeményezésnek. Itt is elmondhatom, hogy minden lépésükről tudok, előre bejelentik, hogy hova szeretnének menni és mennyi időre kívánnak távol maradni. Minden esetben tartják magukat az előre megbeszélt időponthoz.

 

Hétfőtől kezdetét vette egy új munkahét, László Tifani és Vida Roland 9:00-13:30-ig, a többiek (Buzgán Barbara, Morvai Éva, Kalmár Péter, Légrádi Gréta, Palyafári Gábor, Polgár Krisztina és Tukacs Zsuzsanna) 10:00-16:00 között dolgoznak. Tifani és Roland között egyszer sem volt konfliktus, sajnos a másik csoportban előfordulnak még kisebb súrlódások amiatt, hogy nem egyforma mértékben vesz részt mindenki a munkában. Ezzel kapcsolatban fogok a mai nap során egy kicsit elbeszélgetni az érintett tanulókkal.

Úgy látom (erről az előző e-mail-emben már írtam is), hogy a Társaság pozitív irányban mozdul el. Egyre többen kezdeményeznek és részt vesznek a közösségi feladatokban, jókedvűek, kevesebb konfliktushelyzet van. Tartalmas beszélgetéseket tudok kezdeményezni a Csoport valamennyi Tagjával, szívesen mesélnek a nap történéseiről, örömeikről-bánataikról. Egyszóval őszinte kommunikáció alakult ki (szombaton a csoportmegbeszélésen arra kértem Mindenkit, hogy bármilyen nehézségük lenne, azt azonnal jelezzék, hogy minél előbb orvosolható legyen a probléma)

 

  1. július 30.

 

A mai beszámolóban elsősorban a munkahelyeken szerzett tapasztalatokat és ismereteket, valamint a harmadik kulturális látogatást szeretném elmondani. Mindezek előtt tájékoztatlak benneteket arról is, hogy látogatást tettem csütörtökön az Austraining irodájában és beszéltem az irodavezetőnek az elmúlt majdnem három hét történéseiről, és főbb mozzanatairól.

 

A hét elején jeleztem az Erasmus + felé, hogy elírták Tukacs Zsuzsanna nevét, amelynek javítása elsődleges prioritású volt, nehogy helytelen névvel szerepeljen az Europass Diplomán. Csütörtökön délelőtt telefonált Takács Péter, hogy menjek be az Austraining irodába, megérkeztek a szükséges dokumentumok. Az iroda vezetője a győri származású Takács Péter, aki már két éve itt dolgozik, mellette még három hölgy segíti a munkáját. Megbeszéltük az elmúlt időszak történéseit és az előttünk álló adminisztratív feladatokat. Az utolsó héten a Diákoknak még ki kell tölteniük egy értékelést saját magukról, amely nemcsak a munkában való jártasságot és szolgálatkészséget méri, hanem az idegen nyelvi fejlődést is.

Korábban kérték, hogy minden Tanulótól gyűjtsek 20 db fényképet (5-5 db fénykép a szállásról, a munkahelyekről, a bécsi kulturális tevékenységekről és magáról a városról), amelyet majd Pen drive-on kell átadni Nekik pénteken, amikor a végső értékelésre kerül sor. Ezeket a képeket folyamatosan gyűjtöm, volt, aki már több száz képet készített, ezekből kell összeállítanom egy gyűjteményt az Austraining és az Erasmus + számára.

 

Kérdeztétek páran, hogy milyen feladatokat látnak el a Diákok a különböző munkahelyeken, így e tevékenységekről is írnék pár gondolatot.

László Tifani és Vida Roland Patrik egy boltban dolgozik, feladatuk elsősorban az ételek szállítóautóból való kipakolása, polcok feltöltése és válogatás. Logisztikai feladatokat látnak el. Pénteken kellett elvinniük az értékelőlapokat a mentoruknak, amelyet már ki is töltöttek Nekik. „Excellent”, azaz kitűnő értékelést kaptak. A munkájukat maximálisan elvégzik, illetve beszélnek is a boltban levő emberekkel, munkatársakkal.

Buzgán Barbara, Morvai Éva Franciska, Kalmár Péter, László Tifani, Légrádi Gréta, Palyafári Gábor, Polgár Krisztina és Tukacs Zsuzsanna főleg válogatást és ládatakarítást végeznek. Ha egy kicsit tudományosabban akarom megfogalmazni, akkor beszerzési- és termelési logisztikai feladatokat látnak el. A Csapat 10:00-16:00 között dolgozik, mire hazaérnek fáradtak, ami érthető is, hiszen ebben az idősávban gyakorlatilag Mindenkinek „stand by” állapotban kell lenni. Kalmár Pétert és Tukacs Zsuzsannát emelném ki a Csoportból, akik nemcsak, hogy maximálisan és lelkiismeretesen elvégzik a rájuk bízott feladatokat és megfelelően kommunikálnak a mentorukkal, de segítenek Diáktársaiknak a nyelvi nehézségek leküzdésében is.

 

Korábbi beszámolómban írtam, hogy nagy mennyiségű étel kerül ki a szemetesbe, sajnos akad arra is példa, amikor nem megfelelő minőségű az ebéd vagy a vacsora. A héten többször előfordult, hogy a Tanulóink összedobták pár alapanyag költségét és ízletes, megfelelő minőségű ételt készítettek. Kalmár Péter a héten többször készített vacsorát a Csoportnak (magyaros hamburger, penne tészta felkockázott sonkával, gazdag szendvics, stb.), amely nemcsak, hogy ízletes volt, de még laktató is.

Légrádi Gréta és Polgár Krisztina almalevest főzött (rengeteg almát kapunk, így egyszer javasoltam még az itt tartózkodásom elején, ha nem eszik a gyümölcsöt érdemes lenne hasznosítani valamire) és palacsintát sütött.

 

A munka és a főzések mellett azért jut idő az esti órákban fakultatív programokra is. A Prátert nagyon szeretik a Tanulók, így ezen a héten is voltunk a vidámparkban. A bécsi Práterben álló óriáskerék a város egyik jelképe, a 65 m magasságból gyönyörű kilátás nyílik a Duna-parti metropoliszra. A parkba az utóbbi években számos technikai újdonságot hoztak, pl. a 100 km/h sebességgel forgó Turbo booster vagy az ország legmagasabb körhintája, amely 117 m magasságban pörgeti a szerencséseket. A park látogatása ingyenes, az árlista függ a játéktól, átlagosan 5 EUR összeget kell fizetni, aki valamelyik attrakciót szeretné kipróbálni.

Az itt eltöltött időszak alatt bejárjuk a várost, igyekszünk olyan helyekkel megismerkedni, ahol még nem jártunk. Csütörtök este egy kisebb gyaloglást követően elmentünk a Duna-partra és megtekintettük a dokkokban álló hajókat (amelyek étteremként funkcionálnak). Mindenkinek ajánlani tudom csak az esti sétákat, Bécs kivilágított városa nagyon szép!

 

Szombaton reggel meglátogattak bennünket László Tifani szülei, aki elvitte a Családját egy bécsi városnézésre, ahol Ő volt a „turistavezető”. Egy kitűnő programot állított össze, szinte az összes bécsi nevezetesség felkerült a listára. Szüleivel azt a következtetést vontuk le a nap végére, hogy mind Nekik, mind a Lányuk részére jó volt ez a nap, Tifani feltöltődött a saját maga tervezte programok bemutatását követően.

Délután, mivel jó idő volt elmentünk a szabad strandra. Rengeteg ember tartózkodott a vízpart közelében. Ahogy egy-egy beszélgetés kihallatszott, nagyon heterogénnek tűnik a város lakossága. Többször futottunk bele román, magyar, olasz, francia és holland nemzetiségű emberekbe és nagyon meg tudunk örülni akkor, amikor magyar nyelvű beszélgetéseket hallunk.

 

A vasárnapi kötelező program az Operaház megtekintése volt. Mint megtudtuk, 1861 és 1869 között épült meg az Operaház, francia neoreneszánsz stílusban. A Császári-királyi Udvari Operaház 1869. május 25.-én Mozart: Don Giovanni című operájával nyitotta meg kapuit. Bécset 1945-ben légitámadások érték, az épület romba dőlt külsejét az eredeti szerint restaurálták és belsejét modern technikai eszközökkel újították fel. A helyreállított épületet 1955-ben Beethoven: Fidelio című operájával avatták újra.

A mai napnak köszönhetően az operaházon belül sok termet megmutattak nekünk, a Tanulók érdeklődve hallgatták a történeteket az épülettel kapcsolatban.

A program nagyjából 45 perces volt, ezt követően fakultatív programot hirdettem meg. Aki kíváncsi volt Bécs belvárosának (Operaház és környéke) érdekességeire, azokkal még két órát terveztem sétálni. Sajnos, mivel fáradtak voltak Tanulóink (valószínűleg a hétköznapi teendők miatt), így Kalmár Péterrel térképeztük fel a területet, míg a Többiek visszatérhettek a szálásra. Útközben még egy étterembe is bementünk, ahol Falafel menüt fogyasztottunk. Mindenképpen hasznos volt ez a fakultatív program, hiszen rengeteg látnivalóban volt részünk (boltok, egyetem, történelmi jelentőségű épületek).

 

Engedjétek meg, hogy a Csoport 4 oszlopos tagját ismét kiemeljen Nektek; Kalmár Péter, László Tifani, Tukacs Zsuzsanna és Vida Roland Patrik nemcsak aktivitásukkal tűnnek ki, hanem segítőkészségükkel Diáktársaik felé és nyitottságukkal is, amelyeknek köszönhetően szinte minden olyan programban részt vesznek, amelynek segítségével megismerkedhetnek Bécs kultúrájával.

 

  1. augusztus 4.

 

Az Erasmus + egyik legfontosabb célkitűzése, hogy Diákjaink megismerjék más ország kultúráját, illetve az idegen nyelvi ismereteiket felhasználva minél több kapcsolatra tegyenek szert. Úgy érzem, hogy az utolsó héten sikerült teljesítenünk mindegyik célkitűzésünket. Korábbi beszámolómban említettem, hogy egy idegen nyelvi környezetben mindig megörülünk annak, ha hallunk magyar nyelvű szöveget. Vasárnap, amikor az Operaház után egy kisebb csapattal elmentünk a Duna parti szabad strandra Kalmár Péter arra lett figyelmes, hogy magyar nyelven folyik a beszélgetés a vízben. Ekkor ismertük meg a 28 éves Leventét, aki erdélyi magyar és már 8 éve él kint Bécsben. Egy-két szóváltás után kiderült, hogy 4 nyelven beszél (magyar, román, német és angol), korábban Angliába ment ki dolgozni, azonban később úgy döntött, hogy visszaköltözik az európai kontinensre és Bécsben vállalt munkát. Felajánlotta, hogy munka után megmutatja még a város nevezetességeit, amelyet nagy örömmel fogadtunk.

 

Hétfőn felkerekedtünk a késő délutáni órákban és megtekintettük Kahlenberg hegyet. A 483 m magas hegy az osztrák főváros legmagasabb pontja. Remek kilátás nyílik innen a városra és a Bécsi-erdőre. Itt zajlott le 1683. szeptember 12.-én a kahlenbergi csata a Sobieski János lengyel király és Lotaringiai Károly herceg vezette lengyel-osztrák-német hadak és a Kara Musztafa nagyvezír vezénylete alatt Bécset ostromló török haderő között. Kahlenberg tetején beültünk egy kávézóba és legalább egy órán keresztül néztük a városi látképet, miközben beazonosították Tanulóink azokat a pontokat, amelyeket már bejártak.

Szerdán a kora esti órában elindultunk és megnéztük a szállásunktól 2 metrómegállóra levő Donauinsel-t. A Duna-sziget a Bécsiek egyik pihenőövezete. A Bécset kettéosztó rendezett, hangulatos, és szép szigeten bárok, éttermek találhatóak, és sportolni is van lehetőség: kajakozni, görkorcsolyázni, kerékpározni, kocogni vagy úszni. A Duna part kialakítása is igen hangulatos, kavicsos, füves, szinte karibi hangulata van, el is nevezték Copa Cagrananak. A sziget 21 km hosszú és biztonságos körülmények között kialakított strand része is van, ahol mi voltunk.

Pénteken este még egyszer kimentünk a Práterbe, ahol csatlakozott hozzánk László Tifani és Vida Roland Patrik munkahelyi vezetője is, akit Momen-nek hívnak. Ő már régebb óta lakik Bécsben, eredetileg egyiptomi születésű. Mint megtudtuk, Ő is 4 nyelven beszél (arab, török, angol és német). Tifani és Roland a kint tartózkodásuk ideje alatt pár magyar szót is megtanított Neki. A mobilitás ideje alatt kinevezték egy másik telephely vezetőjének, azt viszont még megvárta, hogy a magyar csapat végezzen a Foodpoint-nál.

Megígértem a Diákoknak, hogy az utolsó itt töltött estén fel fogok ülni Velük az Olympia Looping nevű „hullámvasútra”. Engedjétek meg, hogy pár mondatban ismertessem az élményeimet ezzel kapcsolatban: a kocsik a 100 km/h-t is elérő sebességgel száguldanak az 1250 méter hosszú és helyenként 32,5 méter magas pályán. Mi az amit ilyenkor érzékel az ember? Az utasokra ható gyorsulási erő elérheti az 5,2 G-t (ami a saját testsúly 5,2-szeresének felel meg). Hatalmas élmény volt, bár voltak olyan pillanatok, amikor nem mertem kinyitni a szememet.

 

A hét legfontosabb eseménye a végső értékelés volt, amelynek eredményeképpen Mindenki megkapta az Europass Diplomát. Ahhoz, hogy a Diákok kézhez kapják a tanúsítványt a hét folyamán teljesíteniük kellett pár adminisztratív feladatot is. Ezek közül az egyik az önértékelés volt, amelyben olyan kérdésekre kerestek választ, hogy a munkahelyeken szerzett tapasztalatokat mennyire tudják majd a későbbiekben adaptálni az iskolai tevékenységükhöz, illetve szakmájukhoz. Az itt eltöltött 4 hét alatt folyamatosan kellett gyűjteniük a fényképeket is, amelyekből egy kisebb válogatást adtam közre Nektek a Google Drive felületen elérhető Erasmus + fényképek mappájának Bécsi mobilitás fiókjában. Tanulóinktól fejenként 20 db (összesen tehát 200 db) fotót kértek, amely jól bemutatja a szállást, a munkahelyeket, a kulturális tevékenységeket és a bécsi szabadidős programsáv tevékenységeit. A munkaidő nyilvántartó lapokat és a mentorok végső értékelését lepecsételtetve és aláíratva kellett leadniuk nekem, hogy a fentebb olvasható 4 pillérből összeállítsam a végső dokumentációt, amelyet az Austrainingnek kellett péntek délután átadnom. Az Europass Diplomák átvételekor kiderült azonban pár hiba is, volt olyan név, amelyet elírtak (Tukacs Zsuzsanna), míg pár embernél tévesen került feltüntetésre a szakma megnevezése (Kalmár Péter, Morvai Éva Franciska és Vida Roland Patrik). Az elrontott okmányokat visszagyűjtötték és azt az ígéretet tették, hogy az Iskola címére fogják elküldeni a kijavított Europass Diplomákat augusztus végéig. A Többiek lefényképezhették a dokumentumokat, azt követően visszagyűjtöttem Mindenkitől, ugyanis még be kell szkennelnünk majd ezeket és az Erasmus + felé a záróbeszámolóban fel kell tölteni az összes tanúsítványt. Szeptember elején mindkét mobilitásban részt vevő Diák vissza fogja kapni az eredeti Europass Diplomát.

 

Nagyon nehéz lezárni ezeket a sorokat, de a 2018-as milánói és bécsi mobilitás végére érkeztünk. Mind a két csoport megtette a tőle telhető legtöbbet, véleményem szerint sikerült megismernünk az olasz és osztrák kultúra egy részét. Időközben sok emberrel volt szerencsénk megismerkedni, akikkel angolul vagy németül beszélgettünk. A bécsi mobilitás utolsó hetére pedig egy erdélyi magyarral találkoztunk, aki megmutatott még Bécsből olyan részeket is, amelyeket egyedül valószínűleg nem fedeztünk volna fel. A kint eltöltött idő alkalmas volt arra is, hogy bizonyos fokú önállóságra tegyenek szert Tanulóink, amelyeket majd a nagybetűs életben fognak tudni kamatoztatni.

Nektek köszönöm, ha elolvastátok az úti beszámolóinkat és megtekintettétek a Diákok által készített fényképeket. Megpróbáltuk visszaadni azokat az élményeket, amelyeket az elmúlt másfél hónapban tapasztaltunk. Hadd köszönjem meg még egyszer a mobilitásban részt vevő Kollégáim segítségét, így Márta Dórának (milánói mobilitás) és Hajnal-Papp Zoltánnak (bécsi mobilitás) azt a sok segítséget, amelyet nyújtottak a kint tartózkodás idején.

Szombaton 11:00 után indulunk haza Szolnokra.

 

Németh Péter