Telefon: 56/424-955 | Email: titkarsag@palfy-vizugyi.hu

Szolnoki Műszaki Szakképzési Centrum

Erasmus + Milánó

 

Beszámoló a milánói mobilitásról (kísérőtanári levelek)

 

  1. június 26.

 

Vasárnap (június 24.) 6:30-kor indultunk el Szolnokról, nagyjából 3 óránként álltunk meg pihenőt tartani. Az út viszonylagosan zökkenőmentes volt, azonban Szlovéniában az autópályán egy kis forgalomkorlátozás volt, így 1 óra csúszással, nagyjából 21:00 magasságában érkeztünk meg Milánóba, a szálláshelyünkre.

Nagyon segítőkészek voltak a recepción, megmutattak mindent, el is fogyasztottuk az első vacsoránkat. Mindenki elfáradt a 14-15 órás utazás során.

Másnap reggel 9:00-kor érkeztek az Evolvo munkatársai, átvették a szükséges dokumentumokat, majd orientációs oktatásra került sor. Ismertették mindenkivel a szálláshely legfontosabb szabályait, kiosztották a bérleteket, majd minden csoportnak (5 munkahely van, így 5 csoport lett) megmutatták az útvonalat, hogy milyen módon jutnak el a munkahelyükre.

Volt szerencsénk megtekinteni a délutáni órákban a Dómot és a Dóm előtti teret, ahol rengeteg turista van. Sok-sok fényképet készítettünk, ahogy feltöltöm a számítógépre és azt követően a google drive-ra mindenki megtekintheti a készült fotókat. Jeleztem a Diákoknak, hogy majd a munkahelyeken is készítsenek fényképeket, az ugyanis a munkanapló megírásánál lesz kulcsfontosságú.

A mai napon (kedd) reggel minden csoport önállóan ment a munkahelyére, Mindenki tudta a dolgát; jól emlékezett mindenki arra az útvonalra, amelyet hétfőn bejárt, következésképpen senkinek sem okozott problémát, hogy eltaláljon, az akár 1-1,5 órányira levő munkahelyre. Egyöntetűen azzal tértek vissza, hogy nagyon kedvesek, rendesek, segítőkészek az emberek és élvezik a nyári gyakorlatot. Már az elmúlt 1-2 napban is észrevehető, hogy bátrabban merik használni az angol nyelvet, mernek kérdezni, nem okoz gondot az sem, ha el kell menniük bevásárolni és pár dolgot meg kell kérdezni, vagy csak általános információt szeretnének megtudni.

Eddig úgy tűnik, hogy az Erasmus +, amit kínált (önállóság, más ország kultúrájának-, illetve munkahelyeinek bemutatása) teljesül, a Diákok nagyon jó véleménnyel vannak az itt eltöltött időszakról eddig.

 

  1. július 2.

 

Az egyik legfontosabb kérdés az étel. Az Erasmus +tól azt az információt kaptuk, hogy elég gyakran lehet számítani majd tésztára. Azt hiszem, ez teljes mértékben teljesül is. A héten legalább négyszer kaptunk tésztát, amivel nem is lenne baj, ha nem ismétlődne egymás után 4 napon keresztül. Egyszóval nagyon vágyódtunk már valami magyar jellegű étel iránt. Ebből kifolyólag kimentek vásárolni Diákjaink és vettek tojást, hagymát, szalonnát, fűszereket és olyan finom rántottát állítottak elő (ahogy kell, fűszeresen, szalonnásan), hogy dupla adagot kellett vennem belőle. Azt beszéltük, hogy azok az ételek hiányoznak, mint a gulyásleves, húsleves, pörkölt, nokedli, tojásos nokedli, stb., ami otthon teljesen természetes.

A szálláson kérdezték is, hogy „csak nincs valami gond a vacsorával?”; mondtuk, hogy nincsen, csak hiányoznak az otthoni ízek. Ezt követően kezdtek ügyelni arra, hogy pl. csirke, rizs, burgonya is kerüljön az asztalra. Ha ez nem következett volna be, szerintem felkerestük volna azt az egy magyar éttermet, ami Milánóban megtalálható (azért a biztonság kedvéért elmentettük a címét).

 

A gyakorlati munkákról még nem írtam, csak képeket küldtem róluk. Nagy Adrián egyedül dolgozik egy kis gyógyszertárban, kitűnően beszél az ottani munkatársával angolul. Könnyen meg tudja értetni magát. Elég felelősségteljes munkát bíztak rá, már az első nap megkapta a kasszás feladatkört, pénzzel dolgozik. Ezen felül a munkatársa kikérte a véleményét arról, hogy milyen módon kellene átrendezni a gyógyszertárat. Adrián keddtől szombatig dolgozik.

 

Aszódi Réka és Kalderás István egy állatorvosi rendelőben dolgoznak hétfőtől péntekig. István kitűnően beszél angolul, javasoltam is Neki, ha befejeződik a mobilitás tegyen egy középfokú komplex nyelvvizsgát. Réka kezdetben nehezen, a későbbiekben egyre bátrabban nyilvánul meg angolul. A rendelőbe elsősorban háziállatokat visznek, van ahol kisebb beavatkozásokra, van ahol komolyabb műtétekre kerül sor. Mikroszkópikus analízisket és véranalízist is  végezhetnek.

 

Balog Bálint, Hegymegi Ádám és Kovál Evelin az Aral céghez kerültek, ahol élelmiszeripari vizsgálatokat, kémiai elemzéseket végeznek. Bálint és Ádám nagyon jól beszéli az angol nyelvet, jól megértik a kitűzött feladataikat, jól kommunikálnak a munkatársaikkal. Evelin az idei éveben végezte el a 9. évfolyamot, Neki több segítségre van szüksége, ami természetes is. ennek ellenére nem okoz problémát a nyelvi nehézség, elvégzi a kitűzött feladatokat. Bálintnak szintén javasoltam a középfokú komplex nyelvvizsgát.

 

Kuszinger Izabella és Vinnai Attila egy szennyvízlaborban dolgozik. Elmondásuk alapján olyan vizsgálatokat végeznek, amelyeket egyszeri elmondás alapján meg tudnak csinálni, az angol nyelv használata nem okoz problémát. Attila az idei éveben elment nyelvvizsgázni, sajnos 57 % lett (60 % a határ), így meg kell ismételnie a vizsgát, ami szerintem a mobilitás után nem fog problémát okozni. A munkahelyük nincs közel a szállásunkhoz, de egyszer sem volt probléma az útvonal, késni sem szoktak és nagyon jó kapcsolatot építettek ki a vezetőséggel.

 

Krasnyánszki Borbála és Lipcsei Erik a Mifar-nál dolgozik, akik festékgyártással foglalkoznak. Mindketten jól használják az angol nyelvet, nem okoz problémát itt sem a kommunikáció. A hét elején elméleti képzésben vettek részt, ezt követte az orvosi vizsgálat. Pénteken már tudtak gyakorlati vizsgálatokat is végezni.

 

Érdekességképpen jegyezném meg, hogy a szerdai napon 3 csoportnál volt valami a közlekedéssel, mert reggel 8:00 után jelezték, hogy vagy nem azon az útvonalon megy a helyijárat, vagy csak rossz metróvonalra szálltak fel. Mire a milánói Evovlvo-sokkal felvettem a kapcsolatot, 2 csoport meg is érkezett a munkahelyére minimális késéssel (amit nem vettek észre a munkahelyükön). Elmondásuk szerint a GPS használatával simán eltaláltak a munkahelyekre (már tudták hova kell menni), egy csoportért viszont autóval kellett kimennünk a csoport hibáján kívül. Ennél a csoportnál ugyanis a helyijárat másik útvonalon (kerülő útvonalon) közlekedett. Ádám, Evelin és Bálint nem esett kétségbe, egy megbeszélt helyre mentek és onnét elvitték Őket az Evolvo-hoz. Megdicsérték a csapatot, hogy nem estek kétségbe és jól megoldották a problémát.

 

Összességében az első hét végére elmondhatom, hogy a milánói csoportunk felvette a ritmust, azaz kitűnően kommunikálnak, jól dolgoznak, megbízhatóak és nagyon jól viselkednek. Engedjétek meg, hogy kiemeljem a 3 osztályfőnököt is (Boros Andrea, Kemény Katalin és Tóth Ágnes), akiknek sokat köszönhetünk, hogy Diákjaink önállóak, jól dolgoznak és tisztelettudóak. Köszönet érte!

 

  1. július 4.

 

Vasárnap 11:00-tól megtekintettük a da Vinci múzeumot, amely, mint kiderült nem csak a találmányait tartalmazza, hanem a modern kor legfontosabb tudományterületeit is feldolgozza. Több szintből álló épületről van szó, amelyet ha alaposabban akar megtekinteni az idelátogató, akkor 3-4 óra is kevés rá.

Sajnos da Vinci képeiből nem láthattunk ízelítőt, mert mint kiderült, az egy másik Leonardo da Vinci múzeumban látogatható, emiatt egy kicsit szomorú volt mindenki, hiszen a polihisztort elsősorban, mint festőművészt ismeri a nagyközönség.

A kulturális program után egy pizzázóba tértünk be, ahol nagyon finom olasz pizzakülönlegességek közül válogathattunk. Nem mondanám olcsó étteremnek, de az mindenképpen elmondható, hogy rendkívül finom és laktató volt az aznapi ebéd.

Ezt követően 4 Diákunk azt mondta, hogy Ők még egy kicsit szétnéznének a városban (vasárnapra már kívülről mondták, hogy az adott városrész területére milyen busszal, metróval, vonattal lehet eljutni), amelyet azzal a kikötéssel engedélyeztem, hogy együtt maradnak és ha bármi probléma van azonnal felhívnak.

Este 20:00-kor érkeztek a szállásra rengeteg fényképpel; képzeljétek el, felkeresték a második da Vinci múzeumot és megtekintették (saját költségen); ezt követően pedig pár régebbi templomot néztek meg. Elmondható, hogy a vasárnapot ténylegesen a milánói kultúra felderítésével töltötték, rengeteg élménnyel tértek vissza.

Hétfőtől új munkahét kezdődött, minden visszatért az eredeti kerékvágásba. Ahogy korábban írtam, minden Diákunk tudja a dolgát, azaz nincsenek késések, rendre elvégzik a kiszabott feladatokat.

Hétfőn került sor az „intermediate evaluation” meetingre is. El kellett mennem az Evolvo-s irodába és jellemeznem kellett az elmúlt egy hetet és Diákonként be kellett mutatnom, hogy melyek azok a problémák, amelyek gondot okoztak, melyek azok a pozitív attitűdök, amelyek erősségeik; illetve kikérték a véleményemet a fejlesztendő területekről is. Kissé olyan érzésem volt a meetingen, mintha SWOT analízist végeztünk volna. Ezt követően ismertették az elmúlt egy hét értékelését a Csoportokra, ahol három Diákunkat kiemeltek nyelvi készség területén. Nagy Adriánt, Kalderás Istvánt és Balog Bálintot nagyon dicsérték, azt mondták, hogy folyékonyan beszélik az angol nyelvet és jó a kommunikációs készségük. Nekik javasoltam a középfokú komplex nyelvvizsgát a mobilitást követően. A többi Diákunkat is megdicsérték, őket középerős nyelvtudásúnak, illetve „fejlesztendő”-nek nevezték. Kovál Evelin-re mondták, hogy Ő a legfiatalabb valamennyi Diák közül, így nyilván azok a szakmai kvalitások, illetve nyelvi kommunikációs képességek, amelyek egy 3 évvel idősebb Diáknál már megvannak, nála még nincsenek; ettől függetlenül Őt is dicsérték, kiemelték bátorságát és a gyakorlati munka iránti elkötelezettségét.

Összességében nézve jó értékelést kaptak Diákjaink az első hetet követően. A következő értékelésben majd Márta Dóra fog részt venni, ezt „post evaluation” értékelésnek hívják, ezt követően veheti majd mindenki át az Europass Diplomát.

 

Azért egy-két rendkívüli eseményre is felhívnám a figyelmeteket:

  1. Nagy Adrián kedd reggel jelezte, hogy valószínűleg nem fog menni 1-2 napig a gyakorlati munkahelyre, mivel elkaphatta a munkatársától az influenzát. Fájt a feje, be volt rekedve, köhögött, láza nem volt. Szerencsére voltak nálunk torokfájásra gyógyszerek, illetve elmentek egy gyógyszertárba, hogy NeoCitran-hoz hasonló köptetőt, illetve orrspray-t vegyenek. Nem volt szükséges az orvosi ellátás, holnap már megy dolgozni.
  2. Vinnai Attila ma reggel jelezte, hogy Ő sem tud menni dolgozni, mivel bedagadt a lába. Még Magyarországon volt egy sportbalesete, amely időnként kiújul. Be volt dagadva a lába, menni is alig bírt. Hideg vizes borogatást alkalmazunk, illetve ma egész nap pihenteti a lábát. Úgy néz ki, hogy holnapra már tud menni munkába.

 

Németh Péter

 

  1. július 11.

 

Az előző e-mailem óta meglátogattuk a Sforza-kastélyt vasárnap, kötelező programként. A kecskeméti és dunaújvárosi csapattal együtt mentünk, így kifejezetten sokan voltunk. Több szintes múzeumban nézelődhettünk. Volt, akit kifejezetten érdekeltek a szobrok, festmények és egyéb alkotások, mások kicsit gyorsabban végig járták. Mivel ez viszonylag sokáig tartott és a Diákok már nyűgösek, éhesek és fáradtak voltak, ezért a múzeum után szétváltunk. Körülbelül a csapat 1/3-a elment enni, illetve hazament, a többiekkel pedig bejártuk a kastély mögötti parkot, ami egészen elképesztő látvány volt. Rengetegen ültek a fűben, piknikeztek, napoztak, kutyát sétáltattak. Voltak árusok, szinte minden kapható volt. Ráláttunk a Béke-kapura is. Ezután mi is hazatértünk, majd este miután pár fokot hűlt a levegő, néhány diákkal elmentünk Navigli-be. Ez lényegében egy városrész, csatorna mentén vannak éttermek, szórakozó helyek. Az érdekesség az, hogy itt 18óra után indul el az élet, akkor nyitnak ki az éttermek, felkapcsolják a fényeket és elképesztő látvány tárul elénk. A hétvégénkbe ennyi fért bele, jól elfáradtunk.

Aztán hétfőtől elkezdődött ismét a munka. Nagy Adrián, aki egyedül dolgozik egy gyógyszertárban, kitűnően beszéli az angolt, nagyon jó kapcsolatot épített ki a munkatársával. Ennek köszönhetően már eljutott egy családi vállalkozás edzőtermébe is, amely a gyógyszertárral szemben van. Nála változnak a napok, van, hogy több ember megy be és akkor több munka, de van, hogy egész nap nem kell semmit sem csinálnia.

 

Aszódi Réka és Kalderás István állatorvosi rendelőben dolgoznak. Többször mesélték már, hogy részt vehetnek műtéteken is. Nagyon érdekesen hangzik, mikor mesélik.

 

Balog Bálint, Hegymegi Ádám és Kovál Evelin élelmiszeripari vizsgálatokat végeznek. Ők elég ritkán és keveset beszélnek a munkájukról. Leginkább arról beszélnek, hogy a főnökük egy félkarú bácsi, aki lerobbantotta a saját karját. Érdekes történet.

 

Krasnyászki Borbála és Lipcsei Erik festékgyártó cégnél dolgoznak. Mindig rengeteget mesélnek. Sok újfajta, Magyarországon nem ismert fajtájú festékekkel találkoznak. Látszik rajtuk, hogy nagyon élvezik ezt a munkát.

 

Kuszinger Izabella és Vinnai Attila szennyvízlaborban dolgozik. Ezen a héten lehetőséget kaptak, hogy megtekintsék a mikrobiológiai labort. Természetesen ott nem sok mindent engednek meg nekik, de mindent láthatnak és szintén nagy örömmel mesélték a történeteket.

  1. július 16.

 

Szombat reggel mindenki végre aludt (kivéve Adriánt, aki keddtől szombatig dolgozik). Szombat délelőtt úgy döntöttek a Diákok, hogy utazzunk el a comói-tóhoz. Nem túl nagy örömömre mindenképp fürdeni szerettek volna, mert előző héten a kecskeméti csoport is ott járt és örömmel mesélték, hogy mennyire jó volt Nekik. Megfordult a fejemben, hogy nem vállalom be a fürdést Velük, mert valljuk be kezdő kísérő tanárként, egyedül ez elég nagy feladat. Főleg az otthoni hírekből kiindulva, amikor azt halljuk, hogy mennyi ember fullad vízbe. De mivel legalább 33 fok volt és már akkor rágták a fülemet, amikor még csak éppen betettem július 7-én a bőröndömet a szobába, így úgy döntöttem bevállalom. A szervezésnél persze voltak problémák, mert a kecskemétiek nem tudták pontosan megmondani, hogy hol voltak (hiszen egy hatalmas tóról van szó). Fontos volt, hogy ne legyen drága az utazás, hogy ne kelljen belépőt fizetni a strandra, és hogy ne olyan helyen fürödjünk, ahol esetleg tilos, vagy veszélyes. Végül eldőlt, hogy Vercuragoba megyünk (ez egy 2800 fős kis település, ahol látnivaló nincs, így nagyon turisták sem, viszont volt strand). A Diákok mindent megszerveztek. Ők vették a vonatjegyet, tudták hol kell leszállni. azt már nem tudták, hogy merre kell menni, de a GPS-szel megoldották. Majd végül eljutottunk a várva várt strandhoz. Sajnos nem tudom Nektek leírni a látványt, de meseszép volt. Amerre csak láttunk hegyek voltak, olyan magasságokban is, hogy már a felhők takarták a csúcsát. A háttérben még hidak, a hegyek oldalában gyönyörű házak és rengeteg zöldellő fa. A Diákok rögtön el is indultak fürdeni a gyönyörű tiszta vízbe. Igaz kavicsos volt a part és néhány hínár nehezítette a bejutást, de azért megoldották. És itt volt a pillanat, amikor minden félelmem elszállt, mert az első perctől kezdve mind a 7-en (mert 3 Diáknak nem volt kedve eljönni és otthon maradtak a szálláson) együtt voltak, egyszer sem kellett Rájuk szólnom. Nem úsztak el messzire, nem versenyeztek, nem szórakoztak azzal, hogy lenyomják egymást a víz alá, szimplán élveztek, hogy a hőségben fürödhetnek egy mesés környezetben. Így a délután további részében nekem is volt lehetőségem, hogy a parton kicsit pihenhessek. Viszont pár óra múlva közelgett egy vihar, ami miatt kicsit sietősebb volt a távozásunk, kicsit el is áztunk, de megérte.

 

Vasárnap ismét kötelező programon vettünk részt a Természettudományi Múzeumban. Sajnos angolul szinte semmi sem volt kiírva, ez egy kicsit rontott az értékén, de fantasztikusan szép volt és szerintem ezt élvezték a legjobban a Diákok. Persze itt sem ment minden zökkenőmentesen, mert a vasárnap reggeli indulások nem az erősségünk, így most is késtünk 3 percet. Illetve a szervezéssel problémák voltak, mert nem akartak minket ingyen beengedni. De ezek már csak apróságok.

Majd ezután 5 diákkal (2 diák a szállásra ment vissza, 3 diák pedig egy templomnál járt, ami temető mellé épült és csontok láthatóak benne.) elindultunk egy nagyobb bevásárlóközpontba, ahol olyan boltok találhatóak, amelyek Magyarországon nincsenek. Hosszas metrózás után elértünk egy olyan városrészhez, ami szó szerint kihalt. Kiderült, hogy három órán keresztül nincs busz a bevásárlóközpontba, így elindultunk gyalog, de ekkor még nem sejtettünk semmit. A több mint 30 fokban elindultunk, mentünk gyárak, kertes házak mellett. Mentünk és mentünk. Elhaladtunk egy kukoricaföld mellett, ahonnan a Diákok szedtek kukoricát, mondván, hogy végre valami hazai és majd megfőzik otthon (ez nem jött össze). Majd mentünk és mentünk tovább. A telefonok kezdtek merülni, a mobilnetek kezdtek elfogyni, de még mindig nem voltunk ott. Több mint egy óra sétálás és 17 km után jutottunk el a célhoz, ami mint kiderült egy másik községben van, Arese-ben.  Ledöbbenve álltunk, amikor megláttuk, hogy mekkora az épület (kb. két West End mérete). Ennél már csak az volt rosszabb látvány, amikor megláttuk az emberek, kutyák, babakocsik és kisgyerekek ezreit. Mivel az utolsó busz 1,5 óra múlva indult vissza, így szinte semmit sem tudtunk megnézni. Visszafelé már busszal mentünk, de már minden telefon lemerült, nekem sikerült 6%-ot összespórolni, hogy a többi Diák probléma esetén fel tudjon hívni. Majd megkezdődött a hosszas haza út. A többieknek már nevetve meséltük, hogy mi történt. Az biztos, hogy felejthetetlen élmény volt.

 

Tehát így telt az utolsó hétvégénk. Azt hiszem maximálisan kihasználtuk.
A hét további részében: adminisztráció, Europass diploma átvétele, fényképek feltöltése és haza indulás.

 

  1. július 20.

 

Az előző beszámoló óta eltelt az utolsó hét is. A Diákoknak 4 napot kellett dolgozniuk, a mai napon már csak az Evolvo-nál kellett megjelennünk, hogy a papírokat leadjuk és átadják a Europass Diplomákat. Ez a négy nap nagyon gyorsan telt el, így a sok papír munkát elég hamar el kellett készíteni. Persze ez nem ment zökkenőmentesen, de a végére minden elkészült. Szeretném Nektek egy kicsit részletezni, hogy miről is volt szó a meeting-en.

Először is egyesével elkérték Mindenkitől a beadandó lapokat és a jelenléti íveket, majd Mindenkiről részletesen beszéltek. Szó volt arról, hogy a cégek (tutor, igazgató) mit gondolnak az adott Diákokról és fordítva, szó volt a szállásról, az étkezésről és hogy egyáltalán hogy érezték itt magukat.

 

Szeretném Őket nagyon megdicsérni, mint Csapatot! Habár voltak olyan pillanatok, amikor nem ezt éreztem, de nagyon hálás vagyok Nekik, hogy segítették a munkámat nem is kicsit és nagyon büszke vagyok Rájuk, hogy többségük ennyire szépen teljesített! És ez főleg a Ti érdemetek és egyben az Iskola érdeme is, hogy ilyen Pedagógusok tanítják a Diákokat!

Szeretném Nektek megköszönni, Péter nevében is, hogy Velünk tartottatok ebben az egy hónapban. Reméljük, hogy egy kicsit át tudtuk adni azt, hogy mi történik a Diákokkal és Velünk.
Köszönöm, hogy Rám bíztátok ezt a feladatot, a Diákokat és a lehetőséget, hogy két hétig “nyaralhattam” Milánóban! És még egyszer köszönöm azt, hogy a háttérben biztattatok!

Péter Neked meg külön nagyon köszönöm, hogy a program első napjától, a mai napig (és tudom, hogy mindig) számíthatok Rád és a segítségedre!

 

A holnapi napon reggel 5-kor indul a buszunk. A kecskeméti csoporttal együtt megyünk haza. Előbb Kecskeméten állunk meg, majd utána Szolnokon. Papírforma szerint 20:30kor érkezünk meg, de ez nagyon sok mindentől függ. Mindenesetre hosszú út vár Ránk.

 

Márta Dóra